2007. évi CXXIII. törvény
a kisajátításról1
Az e törvényben meghatározott közérdekű célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges ingatlanok megszerzése, ugyanakkor a közérdek és a tulajdonosnak a tulajdona védelméhez fűződő érdekei közötti egyensúly biztosítása érdekében - a kisajátítást a tulajdonjog elvonása kivételes eszközeként szabályozva - az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga csak kivételesen vonható el, az e törvényben meghatározott közérdekű célból, feltételekkel és módon, teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás mellett.
(2) Kisajátítást kérő lehet az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint az államon és a helyi önkormányzaton kívüli harmadik személy (a továbbiakban: harmadik személy), ha a 2. §-ban meghatározott közérdekű célt megvalósító tevékenységet lát el, vagy akit törvény az állam javára, saját nevében, kisajátítást kérőként való eljárásra kötelez.
Kisajátítási célok és feltételek
2. § Ingatlant kisajátítani a 3. § szerinti feltételek fennállása esetén, az alábbi közérdekű célokra lehetséges:
a) honvédelem;
b) nemzetközi szerződés alapján megvalósuló területcsere;
c) terület- és településrendezés;
d) kötelező állami, illetve kötelező önkormányzati feladathoz kapcsoló oktatási, egészségügyi, szociális, valamint kommunális hulladékkezelő létesítmény elhelyezése;
e) közlekedési infrastruktúra fejlesztése;
f) energiatermelés;
g) energiaellátás;
h) bányászat;
i) elektronikus hírközlési szolgáltatás;
j) kulturális örökségvédelem;
k) természetvédelem;
l) vízgazdálkodás;
m) fenntartható erdőgazdálkodás, valamint véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés;
n) építésügyi korlátozások felszámolása;
o) az ingatlant terhelő, az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentősen korlátozó, vagy megszüntető közérdekű használati jogok, szolgalmak miatti hátrányok megszüntetése.
3. § (1) Kisajátításnak akkor van helye, ha
a) a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, vagy - külön törvény alapján - a közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalmi jog alapításában a tulajdonossal nem jött létre megállapodás, illetve e jogokat az illetékes hatóság nem engedélyezte;
b) az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel - törvényben meghatározott esetben csere - útján nem lehetséges;
c) a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna; és
d) a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják. Ennek mérlegelése során a közigazgatási hivatal a közérdekű tevékenység jelentőségét, így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását, a tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülők számát, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását és az ingatlan jellemzőit kell egybevetnie, kulturális örökségvédelmi érték, természetvédelmi érték esetén annak jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.
(2) Az adásvételi szerződés megkötését meghiúsultnak kell tekinteni, ha
a) a kisajátítást kérő ajánlatát a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult a kézhezvételtől számított harminc napon belül nem fogadja el, illetve arra nem nyilatkozik; vagy
b) a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult személye nem állapítható meg egyértelműen, illetve az ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban és azt az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezték, illetve bejegyzés alatt áll; vagy
c) a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult lakóhelye, tartózkodási helye, illetőleg székhelye ismeretlen, illetve a kisajátítást kérő ajánlatának közlése részükre egyéb körülményeik folytán rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.
4. § (1) A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:
a) honvédelem céljából, ha az ingatlan kisajátítását a külön törvényben meghatározott esetben és feltételek fennállása mellett igénylik, és az a honvédelmi feladatok ellátása érdekében szükséges;
b) nemzetközi szerződés alapján megvalósuló területcsere céljából, ha a másik ország részére szükséges területátadás más módon nem lehetséges;
c) terület- és településrendezés céljából, ha a kérelemben megjelölt építmény, fejlesztési cél (a továbbiakban: cél) a területrendezési tervben, vagy a helyi építési szabályzatban szerepel, a cél az érintett ingatlanok tulajdonosai részéről (a beruházás jellege, anyagi terhei, vagy a létesítmény megvalósítójának jogszabályi kijelölése miatt) nem valósítható meg, továbbá a cél rendeltetése, jellege miatt - a környező építmények, ingatlanok rendeltetésszerű használatának biztosítására, vagy jellegére is figyelemmel - a célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon való megvalósítása a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna;
d) közlekedési infrastruktúra fejlesztése keretében közút, vasút, repülőtér, híd, alagút, hajózási létesítmény létesítése, fejlesztése céljából, ha
da)gyorsforgalmi közúthálózatnak jogszabállyal megállapított nyomvonalon való megépítése, vagy országos közút építése érdekében szükséges,
db)a felszíni vagy felszín alatti vasút létesítési joga alapján történő igénybevétel (létesítés, üzemeltetés) a létesítési joggal terhelt ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti, vagy jelentős mértékben akadályozza,
dc)a nyilvános repülőtér a településrendezési tervben, valamint a helyi építési szabályzatban szerepel, és a megvalósítás más ingatlanokon műszaki, valamint az építés engedélyezését meghatározó más szempont miatt nem lehetséges, vagy a megvalósítás a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna,
dd)híd vagy alagút építése, fejlesztése érdekében, amennyiben arra - országos közút építése, fenntartása, fejlesztése, üzemeltetése érdekében - közlekedésbiztonsági, vagy közlekedéspolitikai szempontok alapján kerül sor,
de)közforgalmú kikötő, úszóműves kikötőhely, komp-és révátkelőhely, valamint más hajózási létesítmény, továbbá a víziközlekedés irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló jelek elhelyezése a parti ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős mértékben akadályozza;
e) energiatermelés céljából, ha
ea)az ingatlan 50 MW vagy annál nagyobb teljesítményű erőmű építéséhez, bővítéséhez szükséges,
eb)az ingatlan 50 MW vagy annál nagyobb teljesítményű távhőtermelő létesítmény elhelyezéséhez szükséges,
ec)nukleáris létesítmény, radioaktív hulladéktároló építéséhez, bővítéséhez szükséges,
ed)a biztonsági övezetben elrendelt tilalom vagy korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti, vagy jelentős mértékben akadályozza, továbbá ha az atomenergia alkalmazását szolgáló, a biztonsági övezetben telepítendő létesítmény biztonságos használata ezt szükségessé teszi;
f) energiaellátás céljából, ha
fa)a villamos energiáról szóló törvény szerinti közcélú hálózat építése céljából a vezetékjogot - az ingatlan használatának lényeges akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a hatóság nem engedélyezte,
fb)a villamos energiáról szóló törvény szerinti közcélú hálózathoz tartozó, nem tartószerkezeten elhelyezett, külön jogszabályban meghatározott átalakító- és kapcsoló berendezés építése céljából közérdekű használati jog alapításában az ingatlan tulajdonosa és az engedélyes között nem jött létre megállapodás, vagy a használati jogot - az ingatlan használatának lényeges akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a hatóság nem engedélyezte,
fc)földgáz elosztóvezetékek tartozékai és alkotórészei, valamint propán-, butángáz-tartály, konténer elhelyezése és üzemeltetése céljából használati jog alapításában a tulajdonos és az engedélyes, illetve a vezeték tulajdonosa között nem jött létre megállapodás, illetve - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a használati jogot a hatóság nem engedélyezte,
fd)az idegen ingatlanra szolgáltatói távhőközpont létesítése céljából van szükség, és az engedélyes, valamint az ingatlan tulajdonosa között a használati jog alapításában nem jött létre megállapodás, illetve az illetékes építési hatóság az ingatlan rendeltetésszerű használatának megszűnése vagy jelentős mértékű akadályozása miatt a használati jogot nem engedélyezte,
fe)távhővezeték-hálózat, illetve annak részét képező vezeték építése és üzemeltetése céljából vezetékjogi eljárásban az ingatlan tulajdonosa és az engedélyes között nem jött létre megállapodás, illetve a vezetékjogot - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - az illetékes hatóság nem engedélyezte;
g) bányászati célból, ha
ga)bányászati létesítmények elhelyezése céljából szolgalom alapítását - az ingatlan rendeltetésszerű használatának jelentős mértékű akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a hatóság nem engedélyezte,
gb)a bányászati tevékenység az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti,
gc)szénhidrogén szállítóvezetékek, valamint ezek tartozékai és alkotórészei elhelyezése és üzemeltetése céljából szolgalmi jog alapításában a tulajdonos és az engedélyes, illetve a vezeték tulajdonosa között nem jött létre megállapodás, illetve - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a szolgalmi jogot az illetékes hatóság nem engedélyezte;
h) elektronikus hírközlési szolgáltatás céljából, ha az elektronikus hírközlési építmény elhelyezése és üzemeltetése céljából közérdekű használati jog alapításában az ingatlan tulajdonos és az engedélyes között nem jött létre megállapodás, illetve - az ingatlan használatának jelentős akadályozása, illetve megszüntetése miatt - a használati jogot az illetékes hatóság nem engedélyezte;
i) kulturális örökségvédelem céljából, ha védetté nyilvánított régészeti lelőhely, vagy műemlék örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha
ia)az érintett ingatlan tulajdonosa olyan magatartást folytat, amely kisajátítás hiányában a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy a műemlék megsemmisülését eredményezi,
ib)a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék feltárása, védőövezetének kialakítása, megközelítése másként nem lehetséges,
ic)korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból indokolt;
j) természetvédelem céljából, ha
ja)a tulajdonos a védett természeti területen, a védelem céljával oly mértékig össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, amely a kisajátítás hiányában a védett természeti terület elpusztulását eredményezi,
jb)a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv - külön törvény rendelkezése szerint - a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítása érdekében kezdeményezi;
k) vízgazdálkodási feladatok ellátása céljából, ha
ka)a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése szerinti nyomvonalas létesítménynek jogszabállyal megállapított nyomvonalon való megépítése,
kb)vízkár elhárítási (árvíz, belvíz, aszály) célú vízilétesítmények megvalósítása,
kc)közműves vízellátó és szennyvízkezelő és -elvezető létesítmények megvalósítása,
kd)felszíni és felszín alatti vízkészletek közérdekű igénybevétele, tározása, el-, illetve továbbvezetését szolgáló létesítmények megvalósítása,
ke)a közcélú vízilétesítmény, illetve vízbázisok (távlati vízbázisok) belső védőövezetének biztosítása érdekében szükséges;
l) fenntartható erdőgazdálkodás, valamint véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés céljából, ha
la)a tulajdonos az erdejében olyan tevékenységet folytat, amely kisajátítás hiányában az erdő kipusztulását eredményezi,
lb)az erdőtelepítés (fásítás) a tulajdonos közreműködésével eredményesen nem valósítható meg, vagy aránytalan nagy költséggel járna.
(2) A 3. § (1) bekezdésének d) pontját e paragrafus (1) bekezdés da), db) és ka) pontjai szerinti beruházások esetében nem kell alkalmazni.
5. § (1) A 2. § n)-o) pontja alapján az ingatlan megvásárlása és kisajátítása kezdeményezésének joga az ingatlan tulajdonosát is megilleti, ha
a) az ingatlan tulajdonjogát a b) vagy c) pont szerinti tulajdoni korlátozás előtt szerezte meg, és
b) az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv valamely később megvalósítandó - jogszabályban megállapított - olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat,
c) a 2. § o) pontja szerinti kisajátítási célokhoz kapcsolódó közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalmi jog - a jog létesítését követően - az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentősen akadályozza vagy megszünteti.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a tulajdonos akkor kérheti a közérdekű cél jogosultjának, ennek hiányában az önkormányzatnak a kisajátítási kérelem benyújtására vonatkozó kötelezését, ha az ingatlan adásvételére vonatkozó megállapodás annak kezdeményezésétől számított három éven belül nem jött létre.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a közérdekű cél jogosultjának a kisajátítási kérelem benyújtására vonatkozó kötelezését a tulajdonos a létesítmény használatbavételi engedélye végrehajthatóvá válásától számított két évig kérheti.
(4) Az (1) bekezdés szerinti esetben az ingatlan tulajdonosának kell igazolnia, hogy az ingatlan megvásárlását kezdeményezte, de az adásvételre vonatkozó megállapodás a kezdeményezése ellenére nem jött létre.
Kisajátítással érintett ingatlan
6. § (1) A kisajátítási tervben szereplő ingatlan adásvétellel történő megszerzése esetében az ingatlant terhelő - jogszabályon vagy szerződésen alapuló - elővásárlási, visszavásárlási, vételi (opció) jog nem gyakorolható.
(2) Az ingatlannak egy része is kisajátítható (részleges kisajátítás).
(3) Nincs helye részleges kisajátításnak, ha az ingatlan visszamaradó része a megengedett legkisebb teleknagyságot nem éri el.
(4) A tulajdonos kérelmére az egész ingatlant ki kell sajátítani, ha az ingatlan részleges kisajátítása következtében
a) az ingatlan visszamaradó része eredeti céljára használhatatlanná válik,
b) az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik,
c) a visszamaradó rész gazdaságos értékesítése nem lehetséges.
(5) Az egész ingatlan kisajátítását legkésőbb a kisajátítási tárgyalás befejezéséig lehet kérni.
7. § (1) Termőföld kisajátítására - amennyiben a kisajátítás céljának megvalósítása érdekében a termőföld igénybevétele szükséges - akkor kerülhet sor, ha a földnek a más célú hasznosítását - a külön jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően - az ingatlanügyi hatóság engedélyezte (illetve a folytatásához hozzájárult). A termőföld a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás hiányában is kisajátítható, ha a hatóság a más célú hasznosítás folytatásához kizárólag a tulajdonosi hozzájárulás hiánya miatt nem járult hozzá.
(2) Erdőterület kisajátításához - amennyiben a kisajátítást követően az ingatlant nem a külön törvény szerinti erdőként hasznosítják - az erdészeti hatóságnak az erdőterület igénybevételére kiadott elvi hozzájárulása szükséges. Amennyiben a kisajátítási kérelem szerint az ingatlant részben vagy egészben továbbra is erdőként hasznosítják, a kisajátításhoz az erdészeti hatóság egyetértését kell beszerezni.
(3) Védett természeti területet érintő kisajátításhoz - a 4. § (1) bekezdésének j) pontjában szabályozott esetek kivételével - a természetvédelmi hatóság előzetes hozzájárulása szükséges.
(4) Védetté nyilvánított régészeti lelőhely, illetve műemlék kisajátításához - a 4. § (1) bekezdésének i) pontjában szabályozott esetek kivételével - a kulturális örökségvédelmi hatóság előzetes hozzájárulása szükséges.
(5) Véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés céljára történő kisajátításához be kell szerezni a területileg illetékes erdészeti hatóság hozzájárulását, ha a kisajátítást más szerv kérte. Ez a rendelkezés védőfásításnak közút és vasút mentén, valamint egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező, azzal azonos földrészleten lévő, a patak, csatorna medrében lévő, illetve azt szegélyező, a külön törvény szerint erdőnek nem minősülő faállományként történő telepítése céljára kért kisajátítás esetére nem vonatkozik.
(6) Külföldi állam vagy nemzetközi szervezet tulajdonában álló ingatlan kisajátítása előtt a külpolitikáért felelős miniszter álláspontját be kell beszerezni.
(7) Bányászati célból történő kisajátításhoz a bányafelügyelet szakvéleményének beszerzése szükséges.
(8) Honvédelmi célra igénybe vett, a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium vagyonkezelésében lévő ingatlanok (ingatlanrészek) kisajátításához a honvédelmért felelős miniszter hozzájárulása vagy azok honvédelmi célra feleslegessé nyilvánítása szükséges.
Az ingatlan tulajdonának tehermentes megszerzése
8. § (1) A kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az ingatlan tulajdonjogának tehermentes megszerzésére kerül sor.
(2) A kisajátítási határozatban rendelkezni kell az ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogokról, és az ingatlanra feljegyzett tényekről.
(3) Pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok - a (4) bekezdésben felsorolt jogok kivételével -, és az ingatlanra feljegyzett tények megszűnnek. A pénzbeli kártalanítás a zálogjog tárgyaként a kisajátított ingatlan helyébe lép.
(4) A telki szolgalom, továbbá a jogszabályon alapuló szolgalom, vezetékjog és más használati jog, egyéb tulajdoni korlátozás, valamint a bérleti jog megszűnéséről szükség szerint kell rendelkezni.
(5) Ha a kártalanítás részben vagy egészben csereingatlannal történik, a kisajátított ingatlanra vonatkozó jogok a (4) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével a csereingatlanra szállnak át.
(6) A bérleti, a haszonbérleti, a haszonélvezeti jogot és a használat jogát a jogosult kérelmére kell a csereingatlanra átvinni. A lakásra és a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó bérleti jog a csereingatlanra nem vihető át.
(7) A (6) bekezdés szerinti kérelmet az erre jogosult legkésőbb a kisajátítási tárgyalás befejezéséig nyújthatja be.
Kártalanítás
9. § (1) A kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog jogosultját pedig a joga megszűnéséért - a zálogjog és a végrehajtási jog jogosultja kivételével - teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg.
(2) A megszűnt jogokért járó kártalanítást az ingatlan tulajdonjoga elvonásáért járó kártalanításnál figyelembe kell venni.
(3) A kártalanítás összegének megállapítása során
a) az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét,
b) ha az ingatlan valóságos forgalmi értéke - összehasonlításra alkalmas ingatlanok, illetve ezek forgalmának hiányában, vagy forgalmukra jogszabályban elrendelt korlátozás, illetve más ok miatt - nem állapítható meg, az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel való ellátottságát, ennek hiányában a közművesítés lehetőségét, földrajzi és gazdasági adottságait, termőföld esetén a művelési ágat, a földminősítés szempontjait és az ingatlan jövedelmezőségét kell figyelembe venni.
10. § (1) Nem jár kártalanítás
a) az ingatlanra feljegyzett tények megszűnéséért;
b) az olyan épületért, amelynél az építést vagy fennmaradást engedélyező határozat a későbbi lebontás esetére a kártalanítást kizárta, illetőleg amelynek a tulajdonos költségére való lebontását az építésügyi hatóság elrendelte.
(2) Az elmaradt haszon megtérítésére a 18. § keretei között kerülhet sor.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett épületet, továbbá - ha az ingatlanon használhatatlan romépület áll, amiért a tulajdonos érték hiányában kártalanítást nem kapott - a használhatatlan romépületet a tulajdonos lebont-hatja és anyagát elviheti.
(4) Ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, a tulajdonos azokat az (1) bekezdés b) pontjában nem említett esetben is lebontathatja, és anyagukat elviheti. A bontási anyagnak és tartozékoknak a bontási költséggel csökkentett értékét a kártalanításból le kell vonni.
(5) A kisajátítást kérőnek a tárgyaláson nyilatkoznia kell arról, hogy az épületre és annak tartozékaira igényt tart-e. Ha a kisajátítást kérő az épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, a tárgyaláson a tulajdonosnak nyilatkoznia kell arról, hogy azokat lebontja és anyagukat elviszi-e, vagy kártalanításra tart igényt.
(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az épületnek nem minősülő építményekre, továbbá az építményrészekre is.
(7) Ha a kisajátítás következtében a faállomány vagy más évelő növényzet kitermelése válik szükségessé, ezt a tulajdonos elvégezheti. Ebben az esetben a faanyag (más évelő növényzet) értékét az ingatlan értékének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
(8) Ha a kisajátított ingatlan erdő és a kisajátítás évére vonatkozóan az erdőgazdálkodó rendelkezik az erdészeti hatóság engedélyével az erdei haszonvételek gyakorlására, lehetőség szerint lehetővé kell tenni e haszonvételek gyakorlását.
11. § A kártalanítás - a 13-14. §-ban foglalt kivétellel - pénzben történik.
12. § (1) Ha a kisajátított épületben levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget bérlő vagy egyéb használó használja, forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni.
(2) A beköltözhető forgalmi értéket kell figyelembe venni, ha a kisajátított épületben levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget
a) a tulajdonos használja és részére cserelakást (cserehelyiséget) nem kell adni, vagy
b) bérlő vagy egyéb használó használja, és a cserelakásra (cserehelyiségre) vonatkozó igényéről lemond, valamint pénzbeli kártalanításra sem tart igényt.
13. § (1) Csereingatlannal történhet a kártalanítás, ha abban a tulajdonos és a kisajátítást kérő megegyezik.
(2) A csereingatlan értékét a 9. § (3) bekezdésének rendelkezései szerint kell megállapítani.
(3) Ha a csereingatlan értéke nagyobb, mint a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás, a különbözetet a tulajdonos köteles megfizetni. A különbözet megfizetése alól indokolt esetben - a kisajátítási határozatban - mentesítés, továbbá fizetési kedvezmény adható.
(4) Ha a csereingatlan értéke kisebb a kisajátított ingatlanért járó kártalanításnál, a tulajdonos részére a különbözetnek megfelelő pénzbeli kártalanítás jár.
(5) A (3) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha a részben kisajátított ingatlan kiegészítése céljára felajánlott terület értéke és a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás összege különböző. A felajánlott terület értékét a 9. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani.
14. § (1) A kisajátított épületben lévő lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség használója részére a kisajátítást kérő köteles megfelelő cserelakást, illetőleg cserehelyiséget biztosítani. A cserelakás megfelelőségének megállapításánál a lakások és helyiségek bérletéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A cserehelyiség akkor megfelelő, ha a tevékenység hasonló körülmények között történő folytatására alkalmas.
(2) A kisajátításra kerülő épületben lévő lakás használója részére nem kell cserelakást adni, ha
a) a használó a cserelakásra vonatkozó igényéről - legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson - lemond;
b) a használó tulajdonában ugyanabban a városban (községben) beköltözhető és megfelelő lakás van;
c) a jogcím nélküli használó - törvény rendelkezése alapján - másik lakásra nem tarthat igényt.
(3) A kisajátításra kerülő épületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség használója részére nem kell cserehelyiséget adni, ha a használó
a) a cserehelyiségre vonatkozó igényéről - legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson - lemond;
b) a helyiségben gyakorolt tevékenységét - a kisajátítási tárgyaláson tett nyilatkozata szerint - tovább nem folytatja;
c) tulajdonában (kezelésében, használatában) olyan más, nem lakás céljára szolgáló helyiség van, amely megfelelő a tevékenység folytatására.
(4) Ha a kisajátított épületben lévő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget nem a tulajdonos használja és a (2) bekezdés a)-b) pontja alapján cserelakást, vagy a (3) bekezdés alapján cserehelyiséget nem kell adni, a használó részére pénzbeli kártalanítás jár.
15. § Műemlék kisajátítása esetén a pénzbeli kártalanítás összegének megállapításakor a műemlék fenntartására, illetve helyreállítására a kisajátítási eljárás megindítását megelőző öt évben visszatérítési kötelezettség nélkül az államháztartási, európai uniós, vagy egyéb nemzetközi forrásokból kapott támogatások összegét olyan arányban kell csökkentő tényezőként figyelembe venni, amilyen arányban az a műemlék forgalmi értékére hatással volt.
16. § (1) Az ellenérték fejében szerzett vagyonkezelői jog megszűnése esetén a kártalanítás összegének megállapításánál a vagyonkezelői jogért fizetett ellenértéket, valamint az állagmegóvó és értéknövelő munkák értékét kell figyelembe venni.
(2) Ingyenesen szerzett vagyonkezelői jog megszűnéséért kártalanítás nem jár. Az állagmegóvó és értéknövelő munkák értékét csak akkor kell megtéríteni, ha arra nem költségvetési forrásból került sor.
17. § (1) A földhasználati jogot ingyenesen megszerző használó részére a használati jog megszűnéséért kártalanítás nem jár. A telek, illetőleg a föld értékét növelő munkák ellenértékét azonban a földhasználó részére meg kell téríteni. E kártalanítást az ingatlanért járó kártalanításnál figyelembe kell venni.
(2) Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan kisajátítása esetén - ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül - a megszűnt haszonélvezeti jog értékét az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell meghatározni. Ennek során figyelembe kell venni különösen a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit és a hasznosítással elérhető anyagi előnyöket, továbbá a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását.
(3) A haszonélvezeti jogért járó kártalanítás nem lehet kevesebb az illetékekről szóló törvény alapján, a vagyoni értékű jogok megszerezése után fizetendő illeték számításának alapjánál, de nem érheti el azt az összeget, ami haszonélvezeti jog fennállása hiányában a tulajdonos részére kártalanításként járna.
18. § Ha a kisajátítás jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, vagy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának 17. pontja szerinti egyéni vállalkozó, vagy mezőgazdasági őstermelő vállalkozás céljára használt ingatlanát érinti, meg kell téríteni a kisajátítás következtében szükséges üzemátszervezés, üzemáttelepítés és költözködés költségét; a kisajátítás által okozott kárt (például termeléskiesés, a tevékenységnek a kisajátítási eljárás miatti szüneteléséből adódó bevételkiesés, többletköltségek), egyéb fizetési kötelezettségeket.
19. § (1) A kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget meg kell téríteni. Értékveszteségként kell megtéríteni különösen
a) mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét, ha az a birtokbaadás időpontjában már megállapítható, ennek hiányában a folyó gazdasági év várható termésének értékét;
b) erdő esetében a lábon álló faállomány értékét;
c) az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenését.
(2) A lábon álló és függő termés értékéből, illetőleg a folyó gazdasági év várható termésének értékéből le kell vonni az elmaradt mezőgazdasági munkák költségét.
20. § A kisajátítással kapcsolatos költségként meg kell téríteni
a) mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a folyó gazdasági évben elvégzett mező- és erdőgazdasági munkák költségét, és az egyéb ráfordítások költségét;
b) a kisajátított épületben levő lakás (nem lakás céljára szolgáló helyiség) és a cserelakás (cserehelyiség) bérleti díja közötti ötévi különbözetet;
c) az egyéb, indokolt és igazolt költségeket.
21. § (1) A kártalanítás megfizetésére - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kisajátítással tulajdont szerző kisajátítást kérő állam, illetve helyi önkormányzat, a 36. § (2) és (3) bekezdése szerinti esetben a kisajátítást kérő harmadik személy köteles.
(2) A kártalanítási összeget egy összegben kell megfizetni, a kifizetés a kártalanításra jogosult számláját vezető pénzintézet útján történik.
(3) A kisajátítást kérő a kifizetési kötelezettségét akkor teljesíti, amikor a számláját vezető pénzintézet a számlát a kártalanítás összegével megterheli.
(4) A kártalanítási összeg a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével esedékes, ettől az időponttól kezdődően jár a késedelmi kamat is.
(5) Ha a kisajátítani kért ingatlan birtokba adása a határozat jogerőre emelkedése előtt megtörtént, a késedelmi kamat is a birtokbaadás napjától jár.
(6) A kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni, ha
a) a kártalanításra jogosult személye bizonytalan,
b) a kártalanításra jogosult a kártalanítási összeget nem veszi át,
c) a kártalanításra jogosultak között a jogosultság vagy az összeg felosztása kérdésében vita van, és a felek e miatt a bírósághoz fordultak,
d) az ingatlant terhelő valamely követelés vitás,
e) sorrendi tárgyalás tartása szükséges,
f) a kártalanításra jogosult lakóhelye (székhelye) ismeretlen; a kisajátítási határozatot azonban ilyen esetben is közölni kell a kártalanításra jogosult képviseletére az államigazgatási hatóság által kirendelt ügygondnokkal.
Kisajátítási eljárás
22. § (1) A kisajátítási eljárásra- az e törvényben foglalt eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A kisajátítási eljárást a közigazgatási hivatal folytatja le. Az eljárásra a kisajátítani kért ingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal illetékes.
23. § (1) A kisajátítási eljárásban ügyfél:
a) a kisajátítást kérő,
b) az állam, illetve az önkormányzat tulajdonszerzésével járó, harmadik személy által indított eljárásban az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, illetve a kisajátítással tulajdont szerző önkormányzat,
c) a kártalanításra jogosult tulajdonos, vagyonkezelő,
d) mindaz az ingatlan-nyilvántartásból kitűnő egyéb jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti, ideértve az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett, de széljegyzetként már feltüntetett jogszerzőt is,
e) mindazon ingatlan-nyilvántartáson kívüli egyéb jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti.
(2) Az olyan tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult részére, aki ismeretlen helyen tartózkodik vagy nem tud az ügyben önállóan eljárni - ha nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja - a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki. Ügygondnok kirendelésének van helye a közigazgatási hivatal megkeresésére a 3. § (2) bekezdésnek b) pontja esetén is.
(3) Az ügyfeleket az eljárás megindításáról postai úton kell értesíteni.
24. § (1) A kisajátítási eljárás kérelemre indul.
(2) A kérelmet a kisajátítást kérő nyújtja be. Az állam, önkormányzat mint kisajátítást kérő nevében a tulajdonosi jogot gyakorló szerv, illetve az a szerv járhat el, amelyet az állami, önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló szerv meghatalmaz, vagy az eljárásra jogszabály jelöli ki. Kisajátítást kérő harmadik személyként a 36. § (2)-(3) bekezdése szerinti esetben a tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, nem engedélyköteles tevékenység esetén a létesítő okirata szerint a kisajátítási célt megvalósító tevékenységre jogosult, illetve az állam javára - törvényi rendelkezés alapján - saját nevében, kisajátítást kérőként való eljárásra kijelölt személy járhat el.
(3) A közigazgatási hivatal - a kisajátítandó ingatlan tulajdonosának a 2. § n)-o) pontján, illetve az 5. §-on alapuló kérelmére - kötelezi a kisajátítási kérelem benyújtására azt, aki e törvény szerinti kisajátítást kérő lehet, és az ingatlanon fennálló használati vagy egyéb joga az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben akadályozza vagy megszünteti. A határozat ellen önálló fellebbezésnek helye nincs, azt a kisajátítási határozat elleni bírósági felülvizsgálat során lehet megtámadni.
(4) A kérelemben meg kell jelölni a kisajátítás célját, a célban megjelölt tevékenység vagy beruházás megkezdésének határidejét, illetve ütemezését.
(5) A kisajátítási kérelemhez mellékelni kell:
a) külön jogszabály rendelkezése alapján - a kisajátítási tervet öt példányban;
b) a kisajátítást kérő bejelentését az ingatlan tulajdonosa és más ügyfelek nevéről, lakáscíméről (telephelyéről),
ha ezek az adatok a kisajátítási terv elkészítését követően megváltoztak;
c) a kisajátítást kérő nyilatkozatát - kivéve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Épt.) 30. §-ának (4) bekezdése szerinti és a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 7. §-ának (2) bekezdése szerinti kisajátítást - arról, hogy a kártalanításhoz szükséges pénzügyi fedezet, illetve lakás (helyiség) rendelkezésre áll;
d) a kisajátítás céljának megfelelően az illetékes hatóságnak a 7. § szerinti engedélyét, hozzájárulását, egyetértését, szakvéleményét tartalmazó iratokat, illetve a 7. § (1) bekezdés utolsó mondata szerinti esetben az ingatlanügyi hatóság határozatát;
e) kisajátítást kérő harmadik személy esetében a tevékenység végzésére vonatkozó engedélyt, nem engedélyköteles tevékenység esetén létesítő okiratát;
f) amit külön törvény előír.
(6) A kisajátítást kérő köteles a 2-5. § szerinti szempontok mérlegeléséhez szükséges adatokról a közigazgatási hivatalt tájékoztatni, és az azokat igazoló dokumentumokat a hatóság rendelkezésére bocsátani.
25. § (1) Ha a kérelem és mellékletei megfelelnek az e törvényben előírt feltételeknek, a közigazgatási hivatal tárgyalást tűz ki.
(2) A közigazgatási hivatal a kisajátítási terv egy példányát mellékelve, a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg, a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló, valamint a Vásárhelyi Terv továbbfejlesztéséről szóló törvények hatálya alá tartozó kisajátítási kérelem esetén pedig az ennek beérkezésétől számított nyolc napon belül megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a kisajátítási eljárás megindítása tényének az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése érdekében.
(3) A közigazgatási hivatal a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg
a) tájékoztatja az ügyfeleket arról, hogy az ingatlanra milyen közérdekű célra kértek kisajátítást és a kisajátítási terv észrevételezés céljából hol és mikor tekinthető meg, továbbá
b) a kártalanításra vonatkozó szakvélemény elkészítése céljából igazságügyi szakértőt rendel ki, és meghatározza a szakvélemény elkészítésének határidejét. A tárgyalásra a szakértőt meg kell idézni.
(4) A szakértő a szakvéleményt a külön jogszabályban meghatározott szerkezetben és adattartalommal, a mérlegelés módszerének és a figyelembe vett szempontoknak a bemutatásával köteles elkészíteni.
(5) Nincs szükség tárgyalás kitűzésére, illetőleg a kitűzött tárgyalás megtartására, ha a kisajátítást kérő csatolja a kisajátítási kártalanítás tárgyában kötött egyezségről szóló okiratot, és az egyezséget a közigazgatási hivatal jogszerűnek tartja.
26. § (1) A közigazgatási hivatal a szakértő szakvéleményének megérkezéséig indokolt esetben az eljárást felfüggesztheti.
(2) Nagyszámú ügyfelet érintő kisajátítás esetén hatósági közvetítő vehető igénybe.
27. § (1) A tárgyaláson ismertetni kell a kártalanításra vonatkozó szakvéleményt és meg kell vitatni az ügyfelek által a kisajátítási tervre, továbbá a szakvéleményre tett észrevételeket. A közigazgatási hivatal és az ügyfelek kérhetik a szakértői vélemény kiegészítését.
(2) Ha a lakások, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használóinak elhelyezéséről a lakásügyi, illetve az elhelyező hatóságnak kell határoznia, annak legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell az elhelyezés módjáról; ettől a nyilatkozatától egyoldalúan nem térhet el.
28. § (1) A közigazgatási hivatal a kisajátítás tárgyában 2-5. § meghatározott célok és feltételek fennállásának vizsgálata, illetve szempontok mérlegelése alapján dönt. A vizsgálat kiterjed arra is, hogy fennállnak-e a kisajátítás e törvényben meghatározott egyéb feltételei.
(2) A kisajátítás feltételeinek elbírálása során a közigazgatási hivatal köteles megvizsgálni azt is, hogy biztosítható-e a kisajátítani kért épületben levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek használóinak megfelelő időn belül való elhelyezése.
(3) A 2-5. § szerinti célok és feltételek fennállásának hiányában a kérelmet el kell utasítani.
29. § (1) A közigazgatási hivatalnak a kérelemnek helyt adó határozatában - a (3) bekezdésben említett kivétellel - külön kell rendelkeznie arról, hogy a kisajátított ingatlanért, az ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnéséért és a jogok megszűnése miatt keletkezett kárért, továbbá a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségért és költségekért milyen összegű kártalanítást állapít meg. Rendelkezni kell a kártalanítás megfizetésének határidejéről is.
(2) Ha a kisajátított ingatlanra végrehajtási jog van bejegyezve, a közigazgatási hivatal a határozatát megküldi az illetékes bírósági végrehajtónak is, aki megteszi a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint szükséges intézkedéseket. Ha a kisajátított, végrehajtási joggal nem terhelt ingatlant - ide nem értve az olyan tulajdonos által használt lakást, akinek nincs ugyanazon településen vagy attól legfeljebb 50 kilométerre másik beköltözhető lakása - a kártalanítási összeget meghaladó, lejárt esedékességű, elismert vagy végrehajtható követelés terheli, a közigazgatási hivatal határozatában csak a kártalanítás összegét állapítja meg. Ilyen esetben az összeg felosztásáról bármely ügyfél kérelmére - a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályainak alkalmazásával - a közigazgatási hivatal székhelye szerint illetékes bíróság gondoskodik.
(3) Ha a kisajátítást kérő és a többi ügyfél a kártalanítás tárgyában egyezséget kötött, és az a szakértői véleménnyel összhangban van, megfelel a jogszabályi feltételeknek, a közigazgatási hivatal az általa is jóváhagyott egyezséget határozatába foglalja. Az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetén a közigazgatási hivatal határozatot hoz a kártalanítás megállapításáról.
(4) A kártalanítás tárgyában kötött, a közigazgatási hivatal által jóváhagyott egyezséget a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a szerződési nyilatkozatok megtámadására vonatkozó szabályai szerint (234-238. §) lehet megtámadni.
(5) Ha a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás és a csereingatlan értéke különböző, a tulajdonost a határozatban kötelezni kell a különbözet megtérítésére, illetőleg rendelkezni kell arról, hogy a kisajátítást kérő különbözetképpen milyen összegű pénzbeli kártalanítást köteles fizetni.
30. § Ha a kisajátítás az ingatlannak csak egy részét érinti, nem kell telekalakítási eljárást lefolytatni.
31. § A közigazgatási hivatal kisajátítási határozata ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, a határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni.
32. § (1) A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) a pert a kisajátítást kérő ellen is meg kell indítani;
b) a közigazgatási perben az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei bíróság jár el;
c) a bíróságnak a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást kell tartania;
d) a bíróságnak a jogalap tekintetében három hónapon belül közbenső ítélettel döntést kell hoznia, kivéve, ha az ügyben igazságügyi szakértő kirendelése szükséges és a szakértői vélemény előterjesztésére ezen időszak alatt az ügy bonyolultsága miatt nem kerülhet sor, vagy ha a keresetet elutasítja;
e) a bíróság - kérelemre - ideiglenes intézkedéssel rendelkezhet az ingatlan birtokba adásáról, amennyiben a kártalanítás igazságügyi szakértő által megállapított összegének a birtokbaadással egyidejű megfizetését a kisajátítást kérő vállalja. A pert - a felek megegyezésének hiányában - a kártalanítás összegszerűsége tekintetében tovább kell folytatni;
f) a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja, kivéve, ha a közigazgatási hivatal a kisajátítást kérő kérelmét arra hivatkozva utasította el, hogy nincs helye kisajátításnak, és a közigazgatási határozat ezen rendelkezése jogszabálysértő; ebben az esetben a bíróság a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a közigazgatási hivatalt új eljárásra utasítja.
(2) A bíróságnak a közigazgatási határozat végrehajtását felfüggesztő végzése kizárja az ingatlan tulajdonjogának átszállását. Ebben az esetben az ingatlannal kapcsolatos közigazgatási eljárásokban (ingatlan-nyilvántartási eljárás, építésügyi eljárás) az eljáró szerv köteles az eljárását a per jogerős befejezéséig felfüggeszteni. Ha az ingatlannal kapcsolatos közigazgatási eljárásban már jogerős határozatot hoztak, a felfüggesztő végzés hatálya annak végrehajtására is kiterjed.
(3) A közigazgatási hivatal jogerős határozatával lezárt ügyben nem nyújtható be a Ket. 112. §-a szerinti újrafelvételi kérelem, és a határozat módosítását vagy visszavonását a Ket. 113. §-a szerinti méltányossági eljárás keretében nem lehet kérni.
(4) A közigazgatási hivatal felügyeleti szerve nem gyakorolhatja a Ket. 115. § (2) bekezdésében meghatározott felügyeleti jogkörét.
33. § (1) A határozat jogerőre emelkedése után a határozat és a kisajátítási terv egy-egy példányát - a jogerőre utaló feljegyzéssel ellátva - az ingatlanügyi hatóság és a kisajátítást kérő, valamint a állami, önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló szerv részére meg kell küldeni. A határozat jogerőre emelkedéséről a többi ügyfelet is értesíteni kell.
(2) A jogerős határozatot az adó helyesbítése, illetőleg kivetése céljából az illetékes helyi adóhatóságnak is meg kell küldeni.
34. § (1) A kisajátított ingatlant a jogerős kisajátítási határozatban megjelölt időpontban kell birtokba adni, feltéve, hogy a kártalanítási összeget megfizették vagy a csereingatlant birtokba adták.
(2) Ha a kisajátított ingatlan mezőgazdasági művelés alatt áll, a birtokbaadásra közvetlenül a termés betakarítása előtti időpontot csak kivételesen, sürgős szükség esetében szabad megjelölni; a körülményekhez képest ilyenkor is lehetővé kell tenni, hogy a föld használója (tulajdonosa) a termést betakaríthassa.
(3) A birtokbaadás a közigazgatási hivatal feladata.
(4) Ha a kisajátított épület használója részére cserelakást (cserehelyiséget) kell biztosítani, a birtokbaadás időpontját úgy kell megjelölni, hogy arra csak a használó megfelelő elhelyezése után kerüljön sor.
(5) A birtokbaadásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a birtokbaadás tényét, továbbá az ingatlanon és tartozékaiban a kártalanításra vonatkozó szakvélemény elkészítését követően bekövetkezett változásokat. A jegyzőkönyv egy példányát a kisajátítást kérő részére kell megküldeni.
(6) A kisajátítást kérő távollétében az ingatlant nem lehet birtokba adni. Más ügyfelek távolmaradása a birtokbaadást nem akadályozza; erre az ügyfelet a határozatban figyelmeztetni kell.
(7) A csereingatlan birtokbaadását a csereingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal rendeli el.
(8) Az Aptv. szerinti célra, valamint a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése érdekében megvalósuló árvízvédelmi létesítmény építésére kisajátított épületet és építmény nélküli ingatlant a kártalanítási összeg megfizetésének igazolását követően, helyszíni eljárás nélkül kell birtokba adni.
35. § (1) A kisajátított ingatlan csak a kérelemben megjelölt célra használható fel.
(2) A kisajátítást kérőnek az ingatlant a kisajátítási határozatban meghatározott határidőn belül a kisajátítás céljára fel kell használnia és a kisajátítási cél szerinti használatot a kisajátítási határozatban előírt időtartamig biztosítania kell.
(3) Amennyiben a kisajátítás célja a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon belül nem valósul meg, az ingatlan korábbi tulajdonosát visszavásárlási jog illeti meg. Az ingatlan korábbi tulajdonosának jogutód nélküli megszűnése esetén, vagy ha a korábbi tulajdonos (vagy annak jogutódja) a visszavásárlási jogról lemond, a visszavásárlási jog az állam, illetve az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat tulajdonosi jogainak gyakorlóját illeti meg.
(4) E § rendelkezései a 2. § j) és k) pontja szerinti esetben nem alkalmazhatók.
36. § (1) A kisajátítást elrendelő határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tulajdonjogát az állam, illetve a helyi önkormányzat szerzi meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közigazgatási hivatal közvetlenül a kisajátítást kérő harmadik személy tulajdonába adja az ingatlant, ha a kisajátításra
a) a radioaktív hulladéktároló építéséhez, bővítéséhez, biztonsági övezete megszerzéséhez, vagy távhőtermelő létesítmény, távhőközpont, illetve távhővezeték hálózat létesítéséhez, elhelyezéséhez szükséges kisajátítás kivételével - energiatermelés, energiaellátás, elektronikus hírközlési szolgáltatás kisajátítási cél, vagy nem állami, illetve nem önkormányzati tulajdonban lévő vízilétesítmény belső védőövezetének megszerzését szolgáló vízgazdálkodási feladatok ellátása kisajátítási cél, vagy
b) az ingatlant terhelő, az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentősen korlátozó, vagy megszüntető, az a) pont szerinti célokat megvalósító létesítmények elhelyezése érdekében biztosított közérdekű használati jogok, szolgalmak miatti hátrányok megszüntetése érdekében kerül sor [2. § f)-g) és i), illetve o) pont].
(3) A (2) bekezdésben nem szereplő esetekben az állami, illetve önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a kisajátítás alapján az állam, illetve a helyi önkormányzat tulajdonába került ingatlant - a kisajátítási eljárásban a kisajátítás kérő harmadik személy által megfizetett kártalanításra tekintettel - versenyeztetés és ellenszolgáltatás nélkül, külön törvény rendelkezései szerint adja a kisajátítást kérő harmadik személy tulajdonába, vagyonkezelésébe vagy használatába.
(4) Nem lehet tulajdonba adni az ingatlant, ha
a) jogszabály rendelkezésénél fogva kizárólagos állami tulajdonba, az önkormányzat forgalomképtelen törzs-vagyonába tartozik, illetve a kisajátítási cél megvalósítása következtében kizárólagos állami tulajdonná, forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyonná válik;
b) a tulajdonba adás egyéb okból nem lehetséges.
37. § (1) A tulajdonváltozást az ingatlanügyi hatóság a jogerős kisajátítási határozat vagy - a kisajátítási tervben szereplő ingatlan adásvétel útján történő megszerzése esetén - kérelem és adásvételi szerződés alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartáson.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti tulajdonváltozás az ingatlannak csak egy részét érinti, a tulajdonváltozást és a földrészlet megosztását az ingatlanügyi hatóság
a) kisajátítás esetén a földrészlet megosztására is kiterjedő jogerős kisajátítási határozat, valamint az ingatlanügyi hatóság és az építésügyi hatóság által záradékolt kisajátítási terv és az annak alapján készített, szintén e hatóságok által záradékolt változási vázrajz,
b) adásvétel esetén kérelem, valamint adásvételi szerződés, közös tulajdont megszüntető szerződés, továbbá az ingatlanügyi hatóság és az építésügyi hatóság által záradékolt kisajátítási terv és az annak alapján készített, szintén e hatóságok által záradékolt változási vázrajz alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartáson.
38. § (1) A kisajátítás előtt az ingatlanon előmunkálatot csak különösen indokolt esetekben, az ingatlan rendeltetésszerű használatát a lehető legkevésbé korlátozva lehet végezni. Az előmunkálatok célja a kisajátítás előkészítése érdekében szükséges mérések, vizsgálatok elvégzése lehet. Gyorsforgalmi út építése esetében előmunkálatnak minősül a lőszermentesítés és - feltárási engedély birtokában - a megelőző régészeti feltárás is, amennyiben az nem eredményezi az ingatlan helyreállíthatatlan változását. Amennyiben az ingatlan kisajátítására nem kerül sor, az előmunkálatok végzésére jogosult köteles az ingatlant a rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni.
(2) A kisajátításhoz szükséges előmunkálatokra engedélyt kell kérni a közigazgatási hivataltól. Az előmunkálatok engedélyezését a kisajátítást kérő és az előmunkálatokat végző szerv együttesen köteles kérni. A kérelemben meg kell jelölni az ingatlan adatait, a tulajdonos, a használó, az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett egyéb jogosult lakáscímét (telephelyét), az elvégezni kívánt előmunkálatokat és a kisajátítás célját. A kérelemben be kell mutatni azokat az adatokat és körülményeket, és csatolni kell azokat a dokumentumokat, amelyek a kisajátítás feltételeinek fennállását valószínűsítik, és az előmunkálatok végzésének szükségességét indokolják.
(3) Az engedélyezés során a közigazgatási hivatal megvizsgálja, hogy kisajátítás feltételeinek fennállása a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető-e, és annak érdekében az adott ingatlanon az adott előmunkálat elvégzése indokolt-e, illetve az az ingatlan rendeltetésszerű használatát milyen mértékben korlátozza. Ennek érdekében az ingatlan tulajdonosát (használóját) meghallgathatja. Az engedélyezésről szóló határozatot meg kell küldeni az ingatlan tulajdonosának, használójának és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett egyéb jogosultnak.
(4) Az Aptv. 1. melléklete szerinti gyorsforgalmi út építése céljára történő kisajátításhoz szükséges előmunkálat esetén a kisajátítást kérő önállóan is kérheti az előmunkálat engedélyezését. Az előmunkálatok megkezdésének időpontjában a beruházó köteles a földvédelmi járulék területarányos részét megfizetni.
39. § (1) Ha az előmunkálatok engedélyezésekor azok megkezdésének időpontja megállapítható, azt a kérelemnek helyt adó határozatban kell megjelölni.
(2) Az előmunkálatokat végző szerv az előmunkálatok megkezdése előtt legalább tizenöt nappal köteles a kezdés időpontját a közigazgatási hivatalhoz bejelenteni. A közigazgatási hivatal az előmunkálatok megkezdésének időpontja előtt legalább három munkanappal a 38. § (2) bekezdésében említett érdekelteket az előmunkálatokról és azok megkezdésének időpontjáról írásban értesíti.
(3) Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) köteles tűrni, hogy az engedélyezett előmunkálatokat elvégezzék, az ezzel okozott kár megtérítéséért a kisajátítást kérő és az előmunkálatokat végző egyetemlegesen felelős.
(4) A közigazgatási hivatal az előmunkálatokat engedélyező határozatában a kisajátítást kérő kérelmére - a kártalanításra vonatkozó szakvélemény elkészítése céljából - szakértőt rendel ki.
(5) Az előmunkálati engedélyben meghatározott munkálatok során okozott, illetve azzal összefüggésben keletkezett károkért járó kártalanítást - a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával - a közigazgatási hivatal állapítja meg.
40. § (1) A kisajátítási tervben megjelölt ingatlanra megkötött adásvételi szerződés alapján kifizetett vételár a kisajátítási eljárás során megállapított kártalanítással megegyezően adó- és illetékmentes, ide nem értve az általános forgalmi adót.
(2) A kártalanítás összegét úgy kell tekinteni, mint amely az általános forgalmi adót is tartalmazza, amennyiben a kisajátítás keretében történő tulajdonátszállást az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint adófizetési kötelezettség terheli.
41. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - ide értve az általános forgalmi adó fizetésére vonatkozó kötelezettséget is - a hatálybalépését követően indult kisajátítási eljárásokra kell alkalmazni.
(2) A törvény 42. § (2) bekezdésnek m) pontja a törvény kihirdetését követő napon lép hatályba.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) a kisajátítási terv kötelező elemeire, elkészítésére, felülvizsgálására, záradékolására és közzétételének rendjére,
b) a kártalanítás megfizetésének egyéb előírásaira, valamint az értékkülönbözet megfizetése tekintetében fizetési kedvezmény megadására
vonatkozó szabályokat rendeletben állapítsa meg.
(4) Azok a nem igazságügyi szakértők, akik e törvény hatálybalépésének időpontjában, jogszabályi rendelkezés alapján kisajátítási eljárásban szakértőként való eljárásra jogosultak, e törvény hatálybalépését követő egy évig szakértőként kirendelhetők, eljárásukra az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
42. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet;
b) az Épt. 27. §-ának (4) bekezdéséből a "kivéve, ha a kártalanításról az érintettek megállapodnak" szövegrész, valamint az Épt. 27. §-ának (5) bekezdése;
c) az Aptv. 7. §-a (2) bekezdésének második mondatából a ", a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet alapján, de az e törvényben meghatározott eltérésekkel" szövegrész, (3) bekezdésének második mondta, valamint 8. §-a;
d) a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 38. §-ának (6) bekezdése;
e) a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény (VTT. tv.) 10. §-ának (5) bekezdése;
f) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. §-a (2) bekezdésének i) pontja;
g) a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 121. § (1) bekezdésének d) pontja, valamint 130. §-a és az előtte lévő "Kisajátítás" alcím;
h) a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 31. §-ának (2) és (4) bekezdése.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg:
a) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 105/C. §-a (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[A vagyonkezelői jog megszűnik:]
"g) az ingatlan külön törvény szerinti kisajátításával.";
b) a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény a következő 18/A. §-sal egészül ki:
"18/A. § Termőföld kisajátítása esetén az MNV Zrt. a kisajátításról szóló külön törvény rendelkezései szerint jár el.";
c) Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 14. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A fenntartható erdőgazdálkodás céljából történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.";
d) az Épt. 27. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki:
"(1) Ha a helyi építési szabályzat szerint - a településrészen fekvő ingatlanok megfelelő megközelítése, illetve használatának elősegítése érdekében - kiszolgáló és lakóút (a továbbiakban: kiszolgáló út) létesítése, bővítése vagy szabályozása szükséges, és a megvalósítás a kiszolgáló út, valamint a környező építmény, telek rendeltetésszerű használatának biztosítása érdekében az adott telkek igénybevételével indokolt, vagy a más telken történő megvalósítás a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna, az építésügyi hatóság a teleknek kiszolgáló út céljára szükséges részét a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti.";
e) az Épt. 27. §-ának (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A telek kiszolgáló út céljára igénybe vett részéért a kisajátítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegét a szabályozás alapján kialakítható építési telek, továbbá a kiszolgáló út megépítéséből, illetve az ezzel összefüggő közművesítésből eredő telekérték növekedés figyelembevételével kell megállapítani akkor is, ha a kiszolgáló út és a közművesítés nem közvetlenül a birtokbavételt és a lejegyzést követőn valósul meg. Amennyiben a kiszolgáló út és a közművek megépítése a birtokbavételt és a lejegyzést követő fél éven belül nem kezdődik meg és három éven belül nem valósul meg, a kártalanítás összegének, a fél év elteltét követő időponttól kezdődően a mindenkori jegybanki alapkamat összegével növelten, 15 napon belül kell megfizetni. A telekérték növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybe vett telekhányad értéke állapítható meg.";
f) Az Épt. 27. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
"(10) Az építésügyi hatóság lejegyzéssel kapcsolatos eljárására egyebekben a kisajátítási eljárásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.";
g) a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 87. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"87. § Örökségvédelmi érdekből történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Kulturális örökségvédelmi célok érdekében történő kisajátítási eljárást a kulturális örökségvédelmi hatóság kezdeményezi.";
h) a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény a következő 81/A. §-sal egészül ki:
"81/A. § Természetvédelmi célból történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.";
i) A VTT. tv. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Ha a területet a Magyar Állam adásvétellel vagy földcserével nem szerzi meg, azt ki kell sajátítani. A kisajátítási eljárást a beruházó kérelmére a kisajátításról szóló külön törvény alapján kell lefolytatni.";
j) A Bt. 38. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(7) A koncessziós szerződésben az állam által vállalt kisajátítással kapcsolatban felmerült kiadásokat (kártalanítás, eljárási költségek stb.) a bányavállalkozó köteles viselni. A kiadások összegét a bányavállalkozó köteles a kisajátítási eljárásban az állam képviseletében eljáró szervezetnek megelőlegezni. Egyéb esetben a bányászati célból történő kisajátítást a bányavállalkozó harmadik személy kisajátítást kérőként kérheti, a kisajátítással kapcsolatos kártalanítást, költségeket a bányavállalkozó köteles megfizetni. A kisajátított ingatlan mindkét esetben az állam tulajdonába kerül, a kisajátított ingatlanon - a bányászati jogosultság időtartama alatt - a bányavállalkozót megilletik az ingatlan birtoklására és ingyenes használatára vonatkozó jogok.";
k) a Bt. 38/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"38/E. § Az elosztó vezetékhez tartozó gázfogadó állomás és körzeti vagy egyedi gáznyomás szabályozó állomás, propán-, butángáz-tartály, konténer elhelyezése céljából történő kisajátításnak a kisajátításra vonatkozó külön törvény rendelkezései szerint van helye.";
l) a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 31. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Távhőtermelő létesítmény elhelyezése, szolgáltatói távhőközpont létesítése, valamint távhővezeték-hálózat, illetve annak részét képező vezeték építése és üzemeltetése céljából történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.";
m) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 255. §-ának a) pontjában a "d) vagy e) pontjában" szövegrész helyébe a "d)-f) pontjában" szövegrész lép.
Sólyom László s. k.,
köztársasági elnök
Dr. Szili Katalin s. k.,
az Országgyűlés elnöke