Az új Áfa-törvény értelmében a fordított adózás alkalmazhatóságához mindkét érintett félnek belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie. Ezen túlmenően egyik adóalanynak sem lehet olyan jogállása, melynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
Így nem fordul meg az adófizetési kötelezettség, vagyis változatlanul a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számítja fel az adót, ha a 142.§ (1) bekezdésében felsorolt termékeket, szolgáltatásokat nem áfa-alany részére teljesítik.
Abban az esetben, ha az igénybevevő áfa-alany ugyan, de alanyi adómentességet élvez, vagy mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyként különleges jogállása van, a fordított adózás nem alkalmazható, mivel ezek olyan jogállások, amelyek alapján az adóalanytól adó fizetése nem követelhető. Ugyanakkor a kizárólag adólevonási joggal nem járó adómentes tevékenységet végző (új Áfa-törvény 85-86. §-ai) adóalany, illetve az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó (új Áfa-törvény 205-212. §-ai), vagy bármely más, árrés szerint adózó adóalany esetében (új Áfa-törvény 213-233. §-ai) a fordított adózást alkalmazni kell. Amennyiben alanyi adómentes adóalany, vagy mezőgazdasági tevékenységet végző különleges jogállású adóalany teljesít a 142. § (1) bekezdésében felsorolt termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást abban az esetben sem alkalmazandó a fordított adózás, tehát a beszerző, igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak nem kell adót megállapítania.
Amennyiben társasház vesz igénybe a 142. §-ban felsorolt szolgáltatást, akkor a fordított adózás a részére nyújtott szolgáltatások során csak abban az esetben áll be, ha a társasház áfa-alanynak minősül és nem választott alanyi adómentességet a tevékenységére.
(forrás: www.fn.hu)