Vásároltunk egy ingatlant Komárom-Esztergom megyében Esztergom közelében, hogy bővülhessen a családunk. Egészségügyi problémák miatt csak adoptálni tudunk, ezért kellett egy nagyobb ház, hogy az örökbefogadott kisfiunknak lehessenek testvérei. (Ennek később jelentősége lesz.)
2022-ben teljeskörűen felújítottként hirdették meg. Részletezve. Új hideg és meleg burkolatok, festés, modern fűtési rendszer (gázkazán + NOBO panelek + hűtő/fűtő klímák), teljes villany és vízhálózat csere, új gépesített egyedi konyhabútor, napelem rendszer. Extra kényelmi funkciók közé felsorolva, hogy van vízlágyító rendszer és indirekt melegvíz tároló is. Valamint a telek összközműves, 600 négyzetméter, füvesített.
2025.05.08. napján tekintettük meg első alkalommal az ingatlant. Az eladókkal kellemes légkör alakult ki, elmeséltük azt is, hogy családbővítés miatt keresünk nagyobb házat.
2025.05.12. napján másodjára is megtekintettük az ingatlant és vételi ajánlatot tettünk. (78.000.000 hirdetési ár ellenében 75.000.000, amit az eladók nem fogadtak el és ellenajánlatként 77.500.000 mondtak, meglehetősen vehemensen hivatkozva a fentebb felsoroltakra, hogy széleskörű felújítások történtek a közelmúltban. A fél millió forint elengedés annak szólt, hogy a kis családunk szimpatikus volt számukra.)
2025.05.14. napján történt az ellenajánlat elfogadása. (Tekintettel az eladók határozott ellenállására a korábbi alkuval kapcsolatban, hiszen véleményük szerint ilyen szintű felújításokok mellett nincs helye alkunak, meggyőzve éreztük magunkat.) Ekkor történt az ajánlati biztosíték összegének kifizetése is, az irányár 10 százaléka formájában.
2025.07.17. napján írtuk alá az adásvételi szerződést.
2025.08.24. napján történt meg az átadás-átvétel.
2025.08.30-31. napján történt meg a beköltözésünk.
A történet ott válik érdekessé, hogy az átadás-átvétel napján szembesültünk azzal, hogy az eladók leszerelték a NOBO fűtő paneleket és a vízlágyító berendezést. Jeleztük feléjük, egyrészt az ingatlan részeként voltak ezek meghirdetve a leírás alapján, másrészt többek között ezen berendezések megléte miatt fogadtuk el az ő vételár ellenajánlatukat. Részükről minimális ellenállás volt, de végül megegyeztünk abban, hogy a beköltözésünk napján a leszerelt dolgokat visszahozzák/visszaszerelik (ez valóban meg is történt a megbeszéltek szerint) és ennek ténye az átadás-átvételi jegyzőkönyvben rögzítve lett.
Az már egy mellékes dolog, hogy ők kiköltözéskor különösebben nem figyeltek oda az állagmegóvásra és roncsolással távolítottak el dolgokat és a falakat is sok helyen szépen leverték, megsértették. Ezen felül emelkedtünk, nem mindenki egyforma. (Mi az eladott ingatlanunkat tisztán és rendezetten adtuk át, valamint minden apró-cseprő dologról már az első megtekintés alkalmával tájékoztattuk a vevőjelölteket.)
Az átvételi nap és a beköltözési napok közti bő egy hétben több alkalommal is voltunk az ingatlannál, kukát kitenni a ház elé, stb. Az első napok egyikén én az indirekt melegvíz tároló villamos fűtésén visszavettem a hőfokot gondolván, hogy amíg nem lakjuk az ingatlant, felesleges a melegvizet hőfokon tartani. Beköltözéskor konstatáltuk, hogy a földszinti mellékhelyiség mennyezete és egy oldalfala ázik. Kis nyomozást követően kiderült, hogy az emeleten lévő gépészeti helyiségben elhelyezett indirekt tároló melegvíz ágán lévő egyik cső csatlakozónál szivárog a víz. Számomra egyértelmű volt, hogy a visszahűlt melegvizes rendszer miatt alakult ki a helyzet, a csatlakozás zsugorodott egy kicsit. A rendszer visszafűtése megoldotta a problémát. Szerencsére a vízlágyító berendezés visszaszerelése ezen a napon történt, így a korábbi tulajtól tudtam érdeklődni, aki azt állította, korábban ilyen problémát nem tapasztaltak. További szerencse, hogy a visszaszereléshez szakembert hívott, történetesen pont az a szaki volt, aki a vízhálózatot szerelte a felújításkor. Elkértem a névjegykártyáját, hátha nem egy egyszeri szivárgásról van szó. Az élet úgy hozta, hogy a közelben volt egy csőtörés, aminek köszönhetően nálunk is leürült a vízhálózat. A melegvizes kör fellevegősödött és vissza tudott hűlni a rendszer. Újabb vízszivárgás lépett fel a már említett kötőelemnél. Felhívtam a szakembert és a javítás közben szóba elegyedtünk, és ekkor elmondta, a korábbi tulajoknak is volt problémájuk a szivárgással, csak akkor nem derült ki honnan ered. Konkrétan le lett tagadva a probléma ismerete korábban az eladó részéről. Ezt, ekkor még elkönyveltük egy bosszantó apróságnak. Szerencsére a biztosító fizetett mindkét incidensre, túllendültünk a dolgon.
A következő “meglepetés” a földszinten lerakott parkettával kapcsolatban ért minket. Elkezdtük belakni az ingatlant és arra lettünk figyelmesek, hogy egyre több helyen billeg, recseg-ropog a burkolat és “vándorolnak” az illesztési hézagok. Ugyebár nekünk máshol vannak a bútorok és a “közlekedési útvonalak”.
Mivel a korábbi tulajoknak még egy ideig érkezett hozzánk levele, így egy-két hetente találkoztunk velük amikor jöttek a küldeményekért. Szinte minden alkalommal érdeklődést tanúsítottak az átalakítási szándékainkkal kapcsolatban. Egy ilyen esetben a párom volt csak itthon és ő megemlítette a korábbi férfi tulajnak a parketta problémát, amire “heherészve” megjegyezte emberünk, “hát igen az el lett b****va, nincs aljzatkiegyenlítő alatta”. Mellékesen ez a földszint kb. hetven százalékát jelenti. Ennyit arról, hogy anno mennyire hangsúlyozták a felújítás meglétét, mint indokot, az alku elutasításának alapját.
Természetesen vannak apró hibák itt-ott, de jelentős részük EDDIG ingerküszöb alatti volt számunkra, betudtuk annak, hogy hát használt ingatlant vettünk, nem lehet minden tip-top.
A teljesség igénye nélkül:
A legtöbb szoba ajtót nem lehet becsukni, mert a zár nyelve nem ér be rendesen a helyére.
Sok helyen a festett falat ujjal be lehet nyomni, puha.
Nincsenek egyenes falak, hullámosak, rosszul gletteltek és csiszoltak.
A teraszon lerakott térkő is hullámos, egyenetlen, itt-ott centiket be van süllyedve egy-egy térkő elem.
A jó idő eljövetelével idén a kert rendezésébe vágtunk. Jött a feketeleves. Első körben egy ásónyi mélyen elkezdtem átforgatni a földet pár helyen, ahova növényeket ültettünk. Változó mértékben fordítottam ki betontörmeléket a földből, akkor még nem tulajdonítottam ennek akkora jelentősséget, mivel a telekhatáron fekvő kerítés betonalapjának levált részeinek véltem. Második körben tereprendezési célokkal máshol a telken szintén egy ásónyi mélyen végeztem el a föld átforgatását, amikor is üveg és hidegburkolati törmelékkel találkoztam némi betontörmelék társaságában. Ekkor már a párommal a sok kicsi sokra megy alapján kezdtünk kicsit ingerültebben reagálni a dolgokra, de még lenyeltük a csalódottsággal vegyes dühünket, hiszen feltételeztük, minden kerti munkánkat azzal kell kezdenünk, hogy törmeléket kell válogatnunk.
Végül eljutottunk oda, hogy vélhetőleg a telek vége 14-15 méter szélesen, 3,5 méter hosszan szennyezett a törmelékektől. Végül ingerültségemben és fokozódó dühömben elkezdtem “nyomozni” és egy a kert végében tetszőlegesen kiválasztott helyen elkezdtem leásni és szembesülnöm kellett azzal, hogy bő 1 méter mélységig beton darabokkal, tégla darabokkal, törött üvegekkel, szemét darabokkal és törmelékkel van tele a föld, amit pár centiméter föld takar. Érdeklődésünkre a szomszédok elmondták, hogy a korábbi tulajok mindent elástak oda, ami a felújítások alkalmával keletkezett építési törmelék.
Ez tegnap, azaz 2026.05.09-én történt. Fényképekkel dokumentáltam mindent. Sajnos a korábbi, csak a “felszínt kaparászó” munkálatok során nem készítettem “bizonyítékokat”. Egy kis vödör üveg és cseréptörmelék maradt meg. Ezek után nem engedjük ki a kisfiunkat játszani a kertbe, mert nem tudhatjuk mikor és mi fogja megvágni, vagy esetleg beleállni a testébe. Továbbá itt felmerül az erkölcsi/etikai/lelkiismereti dolog az eladók részéről, hiszen tudták hogy kisgyerekkel költözünk és hogy további gyerekkel/gyerekekkel fog bővülni a családunk, mégis bőszen hallgattak a kertvégi “szeméttelepről”.
Feleségemmel arra jutottunk, hogy ez már nem elfogadható. A talaj cseréje nem kis tétel és ott van még a többi “apróság” is. Véleményünk szerint nem tájékoztattak korrekt módon az eladók minket, sőt az értékcsökkentő dolgokat eltitkolták. Szerintünk minimum a kertvégi sitt temetőről illett volna minket informálni. Tájékozódtam kicsit az interneten és szembe jött velem az öt éves szavatosság vállalási kötelezettsége az eladóknak. Itt érkeztünk el a lényegi kérdésekhez. Innen hogyan és hova tovább?
Feltételezem, fel kellene venni a kapcsolatot a korábbi tulajokkal írásban (e-mail) a felfedezett problémák ügyében. Gondolom első körben érdeklődő/tájékoztató jelleggel kellene, hiszen fogalmam sincs milyen anyagi és megoldásbeli következményeket kíván meg a helyzet. Következő lépésben szakembert vagy szakértőt megbízni, hogy mérje fel a házban és a kertben érvényesíthető követelések típusát és mértékét, valamint anyagi vonzatát.
Az is érdekelne, milyen módokon rendezhető a minket ért “kár”. Csak az elhárítás/javítás/helyreállítás elvégzésével a korábbi tulajok pénztárcáját terhelve, vagy a vételár egy részének visszakövetelése is opció?
Nem szándékunk, hogy az eladókról még a bugyit, alsógatyát is lerángassuk. Partnerek lennénk abban, hogy az esetleges anyagi kompenzáció mértéke reális, de ne bántó legyen. A két fenti eset összehasonlításán elindulva, nem mindegy, hogy a földmunkát vállalkozó végzi el vagy én oldom meg. Az sem mindegy anyagi vonzat oldalról, hogy csak a lespórolt aljzatkiegyenlítés árát követelem (hiszen nagy valószínűséggel egyébként is a parkettát járólapra cserélnénk), vagy a teljes burkolat újra rakását szakemberrel. Remélem érthető mire szeretnék kilyukadni.
Van-e jogalapunk az eddig beinvesztált összegek visszakérésére, kárenyhítésre. Értem ezalatt, hogy bizonyos növények “áldozatul” esnének a talaj cserének, vagy a kiépített magaságyás rendszert el kellene bontani az abba megvett minőségi földet és növényeket eltávolítani. Az ezekbe fektetett időt és energiát nem is számolva.